Ezt a bejegyzést lassan 3 hónapja próbálom megírni. De nagyon nehéz, még ma is. Volt, hogy leültem a gépem elé és csak megnyitottam a blogot, viszont tovább nem jutottam a szándékommal. Azzal a szándékkal, amivel nem is igazán tudom mi a célom. Talán csak kiadni magamból. Kiadni a fájdalmat, a megtörtséget, valamint nem utolsó sorban a tehetetlenséget.
2018. április 1., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Volt egyszer még a 90-es évek legelején... Egy 14 éves lány. Hatalmas, nagyratörő álmokkal. Ezen vágyak egyikeként jelentkezett a s... -
Második helyezett pályázati művem: Covid19 és az újrakezdés Minden év végét azzal zárok, hogy jövőre csak jobb lehet. Az élet azonban...
-
A hazai egészségügy margójára A közösségi médiákban látom, hallom folyamatosan, milyen rossz a helyzet. Orvos hiány, nővér hiány, eszköz hi...