Egészségügy

A hazai egészségügy margójára

A közösségi médiákban látom, hallom folyamatosan, milyen rossz a helyzet. Orvos hiány, nővér hiány, eszköz hiány. Ezeket volt "szerencsém" megtapasztalni most. Aztán hallok még olyat is, hogy akik meg itt maradtak az a legalja. Láttam egy facebook postot olyan esetről, ahol egy gyerekosztályos nővér megszorította a beteg gyerkőc kezét úgy, hogy az belilult. Hmm... Hallottam olyat is, hogy a nővérek szarnak rá a betegre, legyen az gyerek, vagy felnőtt. (bocsánat a kifejezésért). Illetve még fokozom, olyat is hallottam, hogy a gyerekosztály még rosszabb a helyzet, mert ott ott vannak a szülők, oldjanak meg mindent ők, a nővérek csak kávéznak és dumálnak. Ezeket, amiket felsoroltam, kiemelem, HALLOTTAM. Jöjjön hát a tapasztalat.
Vasárnap reggel a 15 éves autista, értelmi sérült lányom, jobb oldali bénultsággal ébredt. Elmondhatatlanul megijedtünk, a gyerekorvos után azonnal mentőt hívtunk, felkészítve a diszpécser által a mentőorvost, hogy olyan sérült gyerekhez kell jönnie, aki ellenáll, sőt támad, ha vizsgálni szeretnék. Valószínűleg nyugtatózni kell. No itt jött is az első kellemetlen meglepetés. Ámbár csak részben volt rossz az "élmény" Annak ellenére, hogy a fentieket kiemeltem, a diszpécser egy sima kis kocsit küldött, mentőápolóval, aki ehhez rossz hasonlattal élve kevés. A mentős ugyan megpróbált mindent, de sikertelenül. Hívnia kellett egy esetkocsit, mentőorvossal és felszereléssel. Nagyon gyorsan ki is ért a második mentő egy olyan orvossal, aki számomra maga volt a csoda. Olyan kedvesen, olyan alázatosan próbált a lányom felé közelíteni, ahogy még senkitől nem láttam soha. Kivéve persze a megszokott orvosainkat. Fiatal ember, 3 gyerekkel, van saját tapasztalata is gyerekekről, látszott is rajta. Sajnos neki sem sikerült megvizsgálni, de azt elérte, hogy nyugtató nélkül a kórházba szállítsa. Sőt! még ott is úgy segített ahogy csak tudott, külön vizsgálóba vezetett minket, hogy ne kelljen emberek között elmennünk. Le a kalappal előtte.
Ezután jött az újabb meglepetés. Az oly sokat szidott SBO... 5 perc, leírom még egyszer 5 perc!! múlva ott volt a gyerekorvos és egy nővér a gyerekosztályról. Végtelen kedvességgel, türelemmel igyekeztek megoldani a feladatot, hogy megvizsgálják. Sajnos nekik sem sikerült. A gyerekorvos ne kíntatta a lányom, felvette a kapcsolatot a neurológusunkkal. Vele leegyeztették a lehetőségeket és teendőket. Nem részletezem, mert most itt nem a vizsgálati kálvária a hangsúlyos. Itt a lényeg a hozzáállásuk. Miután egyeztettek felkísértek minket a gyerekosztályra. Végig úgy, hogy egy árva lélek se állja lányom útját, ne riadjon meg lehetőleg senkitől és semmitől. A nővérke folyamatosan szóval tartotta, hogy őt figyelje és ne a szituációba hergelje bele magát. Hihetetlen volt. Még most is így lassan 4 nappal a történtek után is látom magam előtt, ahogy mindent alárendelve a lányom közérzete volt a legfontosabb neki.
No és akkor jöjjön az rettegett gyerekosztály. Kérem szépen, aki rosszat mond, aki neheztel bármiért, az nem a győri kórházban járt az biztos. Biztos, mert nem vittem borítékot, nem bájologtam, nem külsőre sem tűnhettem egy gazdag, majd jól megfizet minket anyukának, mégis mindent megtettek, hogy nekünk jobb legyen. Vasárnap déltől, ma, azaz szerda délutánig, csak szuperlatívuszokban beszélhetek róluk. Azokról a nővérekről, akik a pici gyerekek félelemből fakadó, vagy csak akaratból jövő hisztijét, ellenállását mosolyogva viselik, vagy épp alázatosan, magukból akár bohócot csinálva is megpróbálják együttműködésre bírni őket. Azokról a nővérekről, akik a mi gyerekeink által összehányt, vagy pisilt, kakilt ágyat huzatolják. Azokról a nővérekről, akik a nagy kamaszoktól is kedvesen próbálnak vérvételt kicsikarni. És akkor jön egy Virág, aki csíp, karmol, rúg, harap még bódított állapotban is, ha branült akarnak neki betenni. Négyen kevesek voltak velem és apukával együtt. Ki itt, ki ott sérült le a lányom által. De hogy mindegyikük leizzadt az biztos. De sikerült, ctzhetővé tettük. Nehezen. Komolyan mondom veszélyességi pótlék is megilletné őket. Mind egytől egyig. Aki életében csak egyszer részt vesz ilyen "akcióban" biztos, hogy soha nem felejti el. Nem tudták, hogy ekkora erővel szembesülnek, ezt nem lehet előre leírni, elmondani. Csak sejtetni lehetett velük. Miután sikerrel jártak, én omlottam össze kicsit, de ők még kifáradva, akkorra már a műszakjuk 7 órájában engem vigasztaltak. Engem próbáltak összerakni. Megint ugyanaz a nővér jött velünk a ct-be, aki vasárnap a felvételkor kisírt minket. Most nekem beszélt az úton folyamatosan, mire leértünk szinte el is felejtettem min mentünk keresztül. Persze nem, de a figyelmem elterelte. Ahogy visszafelé is. Onnantól, hogy újra a szobában voltunk folyamatosan felügyeltek minket, nem féltem, tudtam jó kezekben vagyunk, ha valami balul sülne el. Szerencsére minden rendben zajlott, az ébredés is. Azt hihetné az ember, hogy a küzdelmük a lányommal, majd kicsit visszavesz a felénk mutatott szimpátiából. De nem így volt! Ugyanolyan kedvességgel jöttek, figyeltek, óvtak minket. Próbáltam elnézést kérni tőlük a lányom miatt, de elutasították. Tudják, hogy itt senki nem hibás, senki nem tett rosszat. A kislány retteg, védi magát. Tudom, hogy ők mind eü dolgozók, ezekkel is tisztában kell lenniük, de akkor is jól esik, ha végre valakik mellém állnak és ahelyett, hogy viszolyognának, megfogják a kezem és segítenek. Ők ott a győri gyerekosztályon, mind egytől egyig ezt tették. Köszönöm nekik! Itt is újra és újra csak köszönni tudom.
Ahogy a kezelőorvosunknak, Ági doktornőnek, aki még csak rezidens, de nagyon ügyes. Kedves, türelmes, aranyos. Szintén mind a nővérek, ő is támaszunk volt végig. A fentebb leírtak mind mind igazak rá is. Azzal kiegészítve még, hogy minden lehetséges követ megmozgatott, hogy mielőbb minden vizsgálatot megcsináljanak a lányomnál. Elmondhatatlanul jó érzés volt, mikor csillogó szemekkel jött be és közölte, hogy negatív a ct. Majdnem jobban örült, mint én! Felejthetetlen. Köszönöm neki is! Mindent!
Bízok benne, soha senkinek  nem kell ennek az ellenkezőjét tapasztalni. Hiszem, hogy amíg a mostani csapat ott van, nem is fogják!
Köszönöm!